|
2023-08-20 16:38:51, vasárnap
|
| |
| |
Gámentzy Eduárd: Valamikor a világ
Valamikor a világ,
Olyan csendes mint a tó.
Amikor a szél se rezzen,
Békés, nyugalmat adó.
Lábujjhegyen jön az éj,
Nagykabátján csillagok.
Zsebébe minden belefér,
Boldog, s boldogtalanok.
Akinek csak szíve van,
Odabújik egy kicsit.
Átfázott nappalok után,
- Holddal takarózni itt.
Sík Sándor : Ó tiszta csend!
Hallgass el egy kicsit, te mocskos utcalárma!
Legyen ablakod, ajtód, a füled is bezárva;
És állítsd el a rádiót.
Lelkem, celládba térj s földig zuhanni engedd
Figyelmed függönyét, úgy ünnepeld a csendet
És benne minden földi jót.
Hallgatva ünnepeld csendjét az értelemnek,
Melyben a gondolat villámai teremnek,
A zengő percek ihletét,
Melyben kibomlanak a lélek mérhetetlen
Arkangyal-szárnyai, s szóban elférhetetlen
Zenét suhog a szent setét.
A hallgatást idézd, a szívek drága csendjét,
Amelyben megfogan a két-malasztú szentség:
Hűség, barátság, szerelem.
Ó sírig és síron túl mosolygó szent szövétnek,
Amely odalent nőttél a lét előtti létnek
Hangtalan örvényeiben!
És csukló térdeden imádd a csendek csendjét,
Amelyben önmagával beszél a Végtelenség,
A hallhatatlan hallható.
Térden virraszt az éj és mindeneken csend ül,
Amikor a magát megtáró Végtelenből
A föld szívére száll a szó.
Emlékszel: Hóreben, barlangja odujából
Milyen borzongva leste a zord Illés, a látó,
Az Istent, aki elvonul.
Milyen hiába leste sebes szél viharában,
A földrengésben is, a tűzben is hiában:
Suttogó szellőn járt az Úr.
Gépkattogása közt a rohanó jelennek
Engedj, ó tiszta csend, csendje a Végtelennek,
Egy pillanatnyi pihenést.
Hagymázos homlokom lágy ujjaiddal född el,
Leheld be lelkemet templomi hűvösöddel:
Csak az él, aki benned él.
Csak az él, akiben a lélek tiszta csöndjén
Némán izzani kezd a titokzatos tömjén
S füstjén az Angyal megjelen.
És ámuló szeméről a fátylakat leoldja,
Az Angyal, az Istennek alázatos heroldja:
A csend-foganta Kegyelem.
Eljön az életben az az óra, amikor csak egyetlen fényt tűrünk meg, azt, amit egy szép éj szűr át a homályon, s amikor a fülünkkel csak azt a muzsikát élvezzük, amelyet a holdvilág a csend fonákján játszik.
Marcel Proust
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: A csend |
|
|
|
Címkék: földrengésben, elférhetetlen, boldogtalanok, hallhatatlan, lábujjhegyen, gépkattogása, nagykabátján, mérhetetlen, végtelenből, pillanatnyi, végtelennek, örvényeiben, végtelenség, titokzatos, értelemnek, hallgatást, mindeneken, kibomlanak, hűvösöddel, borzongva, barlangja, takarózni, fátylakat, figyelmed, emlékszel, önmagával, arkangyal, viharában, valamikor, fülünkkel, hangtalan, nyugalmat, ujjaiddal, hallgatva, függönyét, utcalárma, gondolat villámai, zengő percek, lélek mérhetetlen, szent setét, hallgatást idézd, szívek drága, két-malasztú szentség, csendek csendjét, hallhatatlan hallható, magát megtáró, föld szívére, zord Illés, rohanó jelennek, pillanatnyi pihenést, lélek tiszta, titokzatos tömjén, Gámentzy Eduárd, Marcel Proust,
|
|
Online
